Kovács Magda

Dr. Kovács Magda 1954-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki szakán, majd 1965-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen mérnök-közgazdász diplomát kapott, 1977-ben egyetemi doktorrá avatták, 1996-ban pedig megszerezte a PhD tudományos fokozatot.

Már pályája elején az elektronika közelébe került, 1955-1973 között a következő intézményeknél és területeken dolgozott:
1955: Minőségvizsgáló laboratóriumi mérnök az ORION Gyárban,
1956: ÉVITERV; tervezőmérnök (Színházi elektronikai berendezés tervezése),
1959: Csepel Fémmű; fejlesztőmérnök (Izotópos vastagságmérő fejlesztése),
1963: KGM Automatika Titkárság; a digitális technika területén szakági főmérnök (Digitális áramkörök tervezése diszkrét komponensekkel),
1973: Híradástechnika Ipari Kutató Intézetben tudományos főmunkatárs (Integrált áramkörök fejlesztése).

1979-ben nagy feladatba kezdett: létrehozta az LSI Informatikai Oktatóközpont a Mikroelektronika Alkalmazásának Kultúrájáért Alapítványt (ekkoriban ez újszerű intézmény típus volt), illetve munkaszervezetét az LSI Informatikai Oktatóközpontot, melynek kezdettől fogva, betegsége súlyossá válásáig vezetője volt. Az LSI rövid időn belül a hazai számítástechnikai kultúra elterjesztésében, az oktatásban, de különösen a könyvkiadásban egyik széles körben elismert intézménnyé vált.

1992-ben siker koronázta többéves erőfeszítését egy nyitott, távoktatási módszerrel oktató intézmény létrehozására: a SZÁMALK-kal együttműködésben létrejött a Gábor Dénes Főiskola, amelynek alapító főigazgatója volt.

Dr. Kovács Magda a hazai távoktatás egyik prófétája volt.

A Gábor Dénes Főiskola fontos küldetésének tekintette azt, hogy országos távoktatási hálózaton keresztül „házhoz vigye” a tanulás lehetőségét. Mindenki számára tegyük hozzáférhetővé a tanulást – ez az elv vezérelte.

A Főiskola alapítását követő közel másfél évtized egyik kiemelkedő teljesítménye volt az egykori szovjet laktanyából kialakított Bécsi úti Campus létrehozása.

A Főiskolán tanszékvezető főiskolai tanárként (Számítógéprendszerek és rendszerszoftver tanszék) az Informatikai Rendszerek Intézete vezetőjeként, főigazgatóként (1992-1997-ig; 2002-2004-ig) jelentős befolyást gyakorolt a Főiskola működésére, miközben nagy munkabírásával az LSI feladatai megoldásának vezénylését is „kézben tartotta”.
Szakmai tudományos tevékenységét 134 publikációja jelzi.

Munkásságának elismerését az alábbi kitüntetések mutatják
1986: Ifjúságért Érdemérem
1987: Munkaérdemrend ezüst fokozata
1989: Szocialista Kultúráért Érdemérem
1992: Tarján díj (Neumann János Számítógéptudományi Társaság)
1993: ERCOLE D’ORO Ad iniziativa dell’ Accademia Internazionale per gli Studi Economici e Sociali Róma
1997: Magyar Köztársaságért Érdemérem Középkeresztje
2000: Gábor Dénes díj
2004: Gábor Dénes Nívódíj

Elismerést jelentett az is, hogy 2004-ben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Tanácsa „címzetes egyetemi tanári” címet adományozott számára.

Nagyon büszke volt arra, hogy a Magyar Professzorok Világtanácsában igen aktív tevékenységet végzett, a Főiskola és az LSI is többször volt házigazdája a szervezet tanácskozásainak, konferenciának.

Nagy empátiával fordult az emberekhez. Mindig kész volt munkatársai problémáinak megoldását magára vállalni, ahol tudott segített.

2006. szeptember 6-án, 75 éves korában halt meg.